Ma nappal jött az Éjkirálynő.
Rafinált páncélja végig nyitva.
Feledékeny? Vagy engedékeny.
Tény, hogy kilátszik minden titka,
Minden, mi eddig szégyellve volt,
Lezserül szemem elé tárva,
És ami szememet hívta,
Csak most kezemet hívja, hogy bejárjam.
Ezeket én mind szeretem.
Mindent, mi nem olyan feszes.
Öreg és laza táncos vagyok,
Királynő, most ne Te vezess!
Most csak hagyd, hogy hagyjam magam.
Hogy vigyenek a vonalak.
Most én mesélek, Seherezádé.
Mindig élve akartalak.