Hamvadó cigarettavég, ül a hamutálcán, s csendben végigég
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el
Voltam én, boldog, lángoló, bíborpiros ajkat csókra csábító
Most a szobámba' magam vagyok én, s merengek a múltak ütemén

Hittem néked, s ezernyi csókban égett a nyár
Égben, szívben azóta ősz van, már késő jár, az én időm lejár
Hamvadó kis fehér parázs, megremeg az éjben, úgy veri a láz
Nyugszik a tálca hamus peremén
Az ő sorsa pontosan enyém