Álmaimban Amerika... Na ja! Nem is író az, aki nem álmodik amerikai kiadásról, már csak az ottani könyvárszínvonal és főleg az itthonihoz képest elképesztő, mega-giga példányszám okán. Hiszen az író azért ír, hogy olvassák, lehetőleg az egész világ, de ha azt nem megy, akkor legalább minél többen. Magyarországon erre egyre kevesebb az esély a kvóta nélkül túlburjánzó címmennyiség okán, de erről máskor. Amerika viszont könyvkiadás szempontból is az álmok országa. Kezdődik ott, hogy minden könyvből - és itt önző módon a regényírókra koncentrálok - két vetet jelenik meg, előbb egy keményfedelű a keményvonalas olvasóknak, akik nem sajnálják a pénzt a tartósabb kötet birtoklásáért, sajnálják viszont az időt, hogy a puhafedeles kiadásra várjanak. Így aztán fegyelmezetten leperkálnak 30 $-t (az most úgy 7.000 Ft) az olvasás öröméért. Tehát igen egy regényért, igen hétezret. (Persze ott más a fizetés minősége, tudom, és valószínűleg az USA-ban is inkább Manhattanben, semmint Brooklynban fogynak el az írói agyak ezen aranyárban mért termékeiből ezrek.) Mert igen, ezekből a keményfedelű kiadásokból bizony 3-5.000 példány kel el, na persze csak akkor ilyen 'kevés', ha az illető író ismeretlen, elsőkötetes, tehát egy no-name senki. A 'kevés' szó azért szerepel idézőjelben, mert itthon a kiadók többsége esténként azon imádkozik, hogy az amerikaihoz hasonló paraméterekkel bíró, magyar íróüdvöskéjének regényéből - az ottani ár feléért-harmadáért - többet vigyenek haza a magyar vevők, mint 500-800 db (!), ha elérné a példányszám az ezret, a kiadó már madarat fogna. Vannak persze üdítő kivételek, amikor két év alatt akár 3.000 példány (néha több is ;)) is gazdára talál, de ahhoz a magyar regényírónak igazán ott kell lennie a szeren. Az amerikai álom viszont ezen a ponton még korántsem ér véget...

Folytatás a DarnyikSzilvia.hu-n