Kitaláltam magamnak egy kávézót. Úgy döntöttem, ott bonyolítom majd a randikat. (...) Felkészültem tehát, hogy heti rendszerességgel fogok teázgatni a kegyeimért esedező, újabb és újabb királyfikkal – főleg ha egyikük sem ér majd többet egy randinál - és ha már a fiúk váltják egymást, legalább a hely legyen állandó. Az ember életébe kell egy fix pont.

Az egyik belvárosi sétálóutca franciás hangulatú kávéháza mellett döntöttem. Központi fekvésű objektum, közel metróhoz, villamoshoz. Igaz, parkolni nehéz – gondoltam együttérzően, gépjárművel érkező leendő lovagjaimra – na de a hely szelleme, meg sziporkázó személyiségem majd mindenért kárpótolja őket.

Nem szerettem volna a véletlenre bízni a sikert, ezért főpróbát tartottam. Egy alkalmas koradélutánon besétáltam a kiszemelt kávézóba, kerestem egy asztalt, ahonnan jól láthatom majd a bejáratot, és rendeltem egy zöld teát – megnyugtat és felfrissít: ideális kombináció a randiforgatókönyv végiggondolásához.