A tükör a szobádban a legnagyobb ellenséged. Ha mindennap látod benne magad, egy idő után képtelen leszel megkülönböztetni a valós látványt attól, amit oda képzelsz.

Webrandis karrierem egy hedonista, búfelejtő nyár után kezdődött, a féktelen hónapok pedig csinos kis zsírpárnácskákkal fedték el egykori modellalkatomat. A változás nem volt olyan drámai – 174 centihez 62 kiló még nem a világ –, de 54 kilós versenysúlyom akkor átmenetileg elúszott. És hiába láttam, hogy a mérleg nyelve nyolc rubrikával továbblendül, az agyam nem fogta a változást. Világéletemben cérna voltam, eszembe sem jutott másként gondolni magamra, és mert a megszokott tükrök már csak ilyenek, a szobámban lévő is lojális szolgaként segített az öncsalásban. Ezért nem tudatosult: a 'modell-rólam' készült fotó a társkeresőbe történt feltöltésekor nem engem ábrázolt.

Frissen regisztrált társkeresőként szimpatikus fiatalember levelét találtam postaládámban. Nem is reméltem, hogy már az első napon 'leszólítanak'! - lelkendeztem monitorom előtt. A bátor jelentkező kedvesen írt és röviden, épp úgy, ahogyan az ember a gyengéd, de férfias szeretőt elképzeli:

Kedves Via! Örülök, hogy Te is itt regisztráltad Magad... Néhány hónapja már keresem a társam a közös utazásokhoz és a meghitt hétköznapokhoz, eddig sikertelenül :-( Talán majd most... Van kedved tovább ismerkedni?

A fotója alapján olyan 'bredpittes' típus volt, átmenet a szolidan macsós és a kisfiúsan bájos között. A haját rövidre nyírva hordta, és bár sötétszőke volt – ellentétben az én barna 'álom-királyfimmal' – férfias sármja egyből levett a lábamról. Szeme csillogásából és széles mosolyából úgy sejtettem, energikus fiú, a 'tud élni' fajtából. A foglalkozása is sejtésemet támasztotta alá: az ide vonatkozó rubrikában étteremtulajdonosként mutatkozott be. Még csak huszonhét, és már saját étterme van... Ez ám a valami! - gondoltam felvillanyozva.