Férjem, az informatikai zseni, játékoskedvét időnként (régen többet, ma kevesebbet) számítógépen, interneten is kiéli. Stratégiai játékok esetén ha teheti, Andorrát jelöli meg bázisának. De még sosem járt ott. Nászút-túrnénk úgyis Spanyolország felé vezetett: útba ejtettük hát a hercegséget a minap.

Kedvemre valók a mini államok. 'Tulajdonosa', a herceg (Andorrában két társherceg) saját birtokaként tekint az országára, és úgy is bánik vele: csinosítja, tisztán tartja - nem hagy benne elhanyagolt 'senki földjét'. Nászútunk során eddig kettőt érintettünk ilyenből: Monaco-t, a szuper elegáns, hihg-top elit nyaralóvárost, plage-zsal, kaszinóval, nagyvilági járókelőkkel és most Andorrát, a Pireneusokba rejtett katalán sí-célpontot, melyben szeptember közepén nyolc a fok, bár hétágra süt a nap és az emberek csodás kombinációi a derűnek és a nyersességnek. Mindkettő utcái csodásan 'helyén vannak', mint egy legovárosban, minden van, ami kell, és minden ott van, ahol kell. Kirakataikban a legmodernebb technika és a legújabb divat (Monaco-ban inkább a top-dizájnereké - Chanel, Prada, Gucci-, Andorrában pedig a menő konfekcióé - Mango, Zara - a terep), de épületeik - főleg Andorrában -, ha újak is, őrzik a tardíciót. Az emberek arcán, ruháján, modorában és hangulatában ott a jólét, az élet nyugodt és könnyű - magától értetődően.

És akkor itt be is fejeződnek a hasonlóságok.

Mi 1 + 2 félnapos röpplátogatásunk célponjául a fővárost, Andorra la Vellát szemltük ki. A Francia Riviérából érkezve (jó, hogy a szeles Marseille-ből, de akkor is) elsőre rémisztő volt az autó kijelzőjén egyre csökkenő celziusz, meg a szélvédőn túl egyre sűrűsödő köd - télből a nyárba néhány óra alatt... - dehát egy 1 490 méter magasan fekvő várostól mi mást várhatnánk?

Éshát "Andorra, az Öreg" (ezt jelenti a főváros neve) kedvesen fogadott. Itt 4 csillagért (bőséges reggeli, kondi-terem száraz és vizes szaunákkal) fizettünk 92 Eurót éjszakánként és kaptunk egy lakható méretű szobát, benne korlátlan és ingyenes internet eléréssel, kilátással a Spanyolországba tartó Valira folyóra és az erdőtől zöldellő Pireneusokra.

Jártunkban-keltünkben és a reggeliknél kiderült: itt nem alap-fogás a nyers zöldségekből mixelt saláta, mint a franciáknál (és mint nálunk, otthon), viszont a sajtokhoz, rántottákhoz és miini croissont-okhoz aszalt gyümölcsöket esznek, ami isteni így együtt! Az is kiderült, hogy bár Andorra átlag 2 000 méterrel fekszik atnegerszint felett, és nyáron is csak 20 fok az átlag, azért sziesztáznak 13.00-tól 16.00-ig, mint minden rendes mediterrán. Így aztán az üzletek többsége ezen időintervallumban könyörtelenül bezár (ha tudatlanul benet tartózkodsz még, nemes egyszerűséggel rád oltják a villanyt) és az utcán parkolásért sem kell fizetni ekkor - nyilván úgyse ellenőrizné senki.

Jellegzetes még, hogy közlekedési lámpák helyett inkább 'Cirkulació' (így, hosszú ó-val) feliratú neonzöld mellényt viselő honpolgárokat alkalmaznak, akik - mint nálunk üzemzavar esetén -, terelik az autókat a kereszteződésekben. Mondanom sem kell, itt sincs dugó, a forgalom folyamatosan folyik, akár az egész várost - és egész Andorrát Y-alakban - átszelő Valira.

Ami zavaró, hogy mindenhol - utcán, éttermenkben, sőt, még üzletekben is - száll a cigarettafüst. Spanyolország is nagy bagós, úgy tudom. Az árak viszont - étel, ruha, műszaki cikk - budapestiek, igaz, az ingatlanárak (lévén hegyi, kicsi ország) inkább a Várnegyeddel rokonok.

Városfelfedező sétánk közben 'szembejött' egy játszótér, amely szépen reprezentálta, milyen lehet andorrai állampolgárnak lenni. A téren jól átgondolt gyerekvár állt, mászokákkal, kötelekkel, csúzdával - ami kell, alatta szélesen elterülő gumi (vagy mi?) padló, hogy bűntetelenül eshessen kelhessen rajta az aprónép, arrébb hinték, és egyéb megmászható eszközök (mégiscsak hegyvidék ez), és mindezt hétköznap koradélután csupa jó minőségű játszóruhába, márkás sportcipőbe öltöztetett óvodás birtokolta, merthogy a nyilván egyetlen óvódából ide hozták ki csoportjaikat a mosolygós óvónők. Olyan ideális volt az egész, mint egy 'Milyen legyen az óvóda? tan-filmben.

Egyhónapos nászútunk alatt három helység 'ejtett' rabul: Monaco, Cannes és most Andorra. Pedig meleg-mániás vagyok és nem terepem a hegyvidék. Még az odavezető út fejfájós, émelygős szerpentinjét és a hiretelen szintemelkedés-hőmérsékletcsökkenés okozta gyengélkedést is felülírta az a teljesség-érzés, amit Andorrában éltem át. Andorrában, a férjem bázisán :)