Ha mindig ugyanazt a (neked rossz) típust választod, és velük rendre kudarcot vallasz, próbáld feltárni az okát!

Azaz. Ha lány vagy, és folyton olyan pasikkal jössz össze, akik megcsalnak, de az nem is meglepő, mert már ismerted az előéletüket, ami szintén csalfasággal tarkított, akkor gondold végig, mi tetszik neked ezekben a fazonokban.

Az hogy úgy érzed, kihívás őket megtartani, hűségre szoktatni? Az, hogy szélhámos jelleműek és ezt izgalmasnak találod? Az, hogy megalázó, hogy megcsalnak, de mégis olyan ismerős érzés?

Hát igen. Először is vedd számba, hogy a tulajdonságok nem járnak egyedül (A társkeresés 2. törvénye), tehát  ha valaki olyan laza, hogy majd' szétesik és csípőből az ujja köré csavar bárkit, az majd bolond lesz abbahagyni a sikerélmények halmozását, és megállapodni melletted, amikor olyan jól ismeri a hódítás praktikáit. Kivéve, ha benned emberére akad. Naja.

De mi van akkor, ha te az az ember vagy számára, aki a 'ha megversz is imádlak én!' lelkületű lányzó, akihez mindig vissza lehet térni egy-egy botlás után, akit kiválóan lehet sanyargatni? Mert ha ilyen vagy, akkor számíthatsz a hosszú távú kapcsolatra Mr. Csalfával, ámde nem építő-szépítőre, hanem önértékelésrombolóra. Márminthogy a Te önértékelésedet tovább rombolóra, ami ugye nem használ.

Ha ilyen tutira csalfát választasz mindig, akkor gondold végig, tudnál-e mit kezdeni egy hozzád hűséges pasival? Nem éreznéd-e unalmasnak folytogatónak a jelenlétét, a ragaszkodásást? Mert ha igen, akkor gondolkozz el azon is barátom, hogy szereted-e magadat, és így tudod-e szeretni azt, aki téged szeret, de igazán. Ha ugyanis se veled se nélküled kapcsolatokban élsz, gyanús, hogy te vagy az, aki nem tartja magát méltónak a hűségre, és még véletlenül sem azok a pasik a hibásak, akik készséggel hűtlenek hozzád, a te (non verbális, persze) kérésedre...