Az internetes társkeresés self-made dolog. Itthon pedig, úgy érzem, a self-made-ség fogalma nem létezik a gyakorlatban, nincs neki tere. Ha mégis, akkor a tiszavirágéletű celebek, vagy a törvénykerülő ügyeskedők ugranak be e fogalom említésekor. Pedig dehogy! A self-made csak az, aki úgy képzeli, sorsát maga irányítja, nem bénítja kiszolgáltatottság, aki úgy érzi, döntéseiért maga felel, ezért szeret és mer is dönteni, és nemutolsósorban az, aki kudarcaiért nem másokat hibáztat és aki éppezért sikereit sem a szerencsére fogja. Nem ez jellemzi a tipikus magyart? De miért nem?

Madonna a '80-as évek derekán azért válhatott sztárrá, mert megtestesítette ezt a fogalmat. A 25 éves popszakmai jubileumát ünneplő díva ma is hamisan énekel a koncertjein, ha csak egy másodpercre is nem tolják rá technikusai a méregdrága hang-helyrevisszahúzót, de kit érdekel? Megcsinálta és csinálja a mai napig, ötvenegynehányévesen is, és ez az ő diadala. Ezért ünnepli a világ töretlenül. Magyar rajongói is vannak, a Kincsem Parkban hetvenezren tomboltunk, de mégis: van valaki, aki 25 évvel e bravúr után röhögés nélkül, vagy anélkül, hogy őt kiröhögnék, ki merné jelenteni, hogya piac fog igazolni, nem egy szűk, komoly képű szakmai grémium és én mégis úgy érezhetem, megcsináltam? Csak én nem tudok példát mondani? Vagy Terézanyu sem? :)

Márpedig a dolgok kéz a kézben járnak. Ha a self-made-ség nem opció a művészetben, akkor civilben sem az. Akkor nem várhat pozitív visszhangot a weben keresgélő, amikor ezt nyilvánosan megosztja mondjuk baráti körben. Ezért nem is osztja meg. Csak csinálja. A szoba magányában. A magyar média pedig talán ezt a szemérmet visszhangozza vissza, amikor javarészt pejoratívan beszél e témáról, veszélyeket, a kapcsolatok személytelenné válását, természetellenességet emlegetve. Annak ellenére is, hogy a "természetes úton" szövődött kapcsolatokról ugyancsak az az általános vélekedés, hogy manapság nem mennek, előbb-utóbb válással végződnek. És annak ellenére is, hogy a "nincs hol ismerkedni" mondat frázisnak hat ma már, annyira gyakran hangzik el.

Nem lehet, hogy a hagyományaitól megszabadult, modern embernek a self-made-ség a biztos talaj? Nem lehet, hogy ha hagynak hinni valamiben, esetleg bíztatnak is, akkor jobban is sikerül? Nem lehet, hogy több energia titkolózni az internetes társkereséről, mint amennyibe az kerülne, hogy korunk természetes velejárójaként kibeszéljük és kicseréljük a tapasztalatainkat?