Nemrég beszélgettem egy 50-es nővel, aki fújjolt az internetes ismerkedésre (meg úgy általában az Internetre is), helyette a férje legjobb barátjával jár. A két férfi barátsága megszűnt, a nő pedig már unja a szeretőjét is... Ja, és a szerető felesége persze szintén a család barátja, illetve mostmár évek óta palimadara, hiszen a viszonyról mindenki tud, kivéve őt.

Persze a webes társkeresőkön is sok a magát szabadként hirdető foglalt, főleg a középkorú, vagy az idősebb korosztályban, hiszen a többség akkorra már házas, de legalábbis együtt él. De az Interneten keresgélő sokszázezer ember azért mégsem olyan belterjes, mint egy 50 év körüli ember jól bejáratott élete. Ő már eljutott odáig, h megvannak a maga bevált társas viszonyai. Miért jó ezeknek a barátoknak, ismerősöknek a kapcsolatait szétrobbantani? Miért nem jobb akkor már vadi új embereket bevonni a körbe? Ha már váltani akar, miért kényszerít másokat is váltásra maga körül?

Itt van ez a kitágult világ! Miért nézzük egy csövön át?!

Igaz, mondják, 50 éves már nehéz ritmust váltani...