Ha új munkahelyre mész, általában három hónap próbaidőre vesznek föl, azután döntenek, maradhatsz-e munkatársnak. A próbaidő nem szimbolikus dolog, az idő alatt indok nélkül felmondhatnak neked és indok nélkül felmondhatsz. Azután már nehezebb az elszakadás, van felmondási idő, ami 30 napnál kezdődik, de akár 6 hónap is lehet, ha köztisztviselő vagy, és ha mégis egyik napról a másikra akarják, akarod megszűntetni a munkaviszonyt, lehet, de szerződéstszegő indok kell.

Hogy jön ez ide, a társkereséshez?

Biztosan előfordult már, hogy a pasid morcosan fogadta, amikor azt tanácsoltad neki, a reggeli lágytojást ne főzze 10 percig, mert nem ping-pongozáshoz kell. És biztosan te sem értetted, mi van azon megsértődnivaló, hogy olyasmiben adsz neki tanácsot, amihez te jobban értesz.

Hát, éppen ez.

A pasik szeretnek 'jobban érteni', úgy általában. Amelyiknek van agya, és józan belátása, az általában szívesen veszi, ha tanítod, mert tudja, hogy annyival is 'jobban fog érteni' a dologhoz. És amikor mégis felcsattan az okításon, akkor arra gyanakodj, hogy valamiért épp kevésnek érzi magát úgy általában, vagy pedig nagyon is konkrétan azt érzi, nem elég jó neked.

B.U.É.K. Mindenkinek!

Na, sikerült a bepasizás/becsajozás szilveszter éjszakáján?

Ha vissza kellene pergetnem az életem filmjét, úgy gondolom, tele volna meghatározó férfiakkal. Vajon a pasik életét is ennyire meghatározzák a nőik? Vagy csak mi vagyunk ennyire ráutaltak?! Utálom.

Tényleg muszáj együtt élni valakivel? Tényleg nem elég egy nő saját magának, és kell mellé állandóra egy pasi is? Néha azért eljár ilyen irányban az agyam... Merthogy amikor a hajam égnek áll a kuplerájtól, ami otthon fogad, vagy a féltékenységből elkövetett régi haverok kiutálásától, akkor bizony ha akarom, ha nem, azért előbújik a kisördög. Azt kacsintgatja: 'Menne ez neked egyedül is, kisanyám! És még milyen jól! Miért nem próbálod ki végre, milyen az, ha egy csaj egyedül boldogul?'