Egy nyári hajnalon utaztam az éjszakai buszon, hazafelé egy buliból.

Az egyik ajtó mellett ültem, és tőlem néhány méterre állt egy pasi, a csuklós busz közepén. Háttal állt, de onnan is nagyon megnyerő volt: magas, izmos, formás koponyával, bőrcuccban. Testtartásából, egész lényéből sugárzott az önbizalom. Gondoltam is magamban, hogy ez a pasi nem szokta a 'nem'-et.

Leszállni készült, és az előttem lévő ajtóhoz lépett, ekkor nézett rám először, ezek után viszont nem volt hajlandó másfele nézni. A mellettem ülő srác - vékony, ideges alkat - már egy ideje udvarolni próbált nekem, ezért asszony módjára berzenkedni kezdett félhangosan, hogy mit bámul engem ez a tahó.

'Tahónak' egyébként szép férfiarca, erős szemöldöke, komolykék szeme és mindig mosolygó, érzékien husos ajka volt.

Zavarba jöttem. Mit néz ez annyira? Bele a torkomba. Próbáltam nem odafigyelni. Összpontosítottam a vékony fiú esetlen bókjaira.

A busz lassított. Sajnáltam, hogy a bőrcuccos egy percen belül leszáll, de a szemem sarkából azt kellett látnom, hogy erős férfikeze a köztünk lévő, átlátszó plexin kopogtat könnyedén. Odakaptam a tekintetemet. A kéz intett, hogy tartsak vele. Rámeredtem. Ritkán tapasztalok ekkora önbizalmat. De az arca nem volt flegma. Komolyan, kérdőn nézett rám. Elmosolyodtam, és nemet intettem. Vártak rám. Valaki más.

A vékony fiú még sokáig méltatlankodott: - Mit képzel ez? Hogy csak úgy füttyent, te meg leszállsz vele?!

Nem akartam végképp elkeseríteni, ezért nem mondtam el neki, hogy ha nem éreztem volna elkötelezettnek a szívemet, bizony... leszálltam volna.

Pár éve télen metrón utaztam fekete bundában vörösre rúzsozott szájjal. 1 srác velem szemben le nem vette rólam a szemét, aztán velem együtt leszállt, és amikor felértünk a mozgólépcső tetejére odalépett hozzám, és őszinte rácsodálkozással csak ennyit mondott:

'Te milyen gyönyörű vámpírnő vagy!'

Muszáj volt nevetnem.

Ezek után kifejtette, hogy ő persze imádja a vámpírnőket, és hogy azt például, amelyik a Népstadion környékén szokott grasszálni hosszú ujjú fehér ingben, meg csőrős cipőben, azt ő rendszeresen követi.

Nem stimmelt a dolog, mert a srác nem tűnt őrültnek, csak kicsit habókosnak. Aztán kiderült, hogy színésztanonc, azért olyan lila a feje. De jó srác volt. Elvarázsolt.