Magyar könyv függő vagyok. Nem mintha túlbuzogna bennem a hazafi, de fontos nekem, hogy egy könyvben ne csak a sztori, az akció legyen jó, hanem a nyelvezete is adjon élvezetet. Ez az igényem persze még nem zárná ki a külföldi szerzőket, de egy ideje azt tapasztalom, a fordítók kiválasztásánál az elsődleges szempont a karakter- vagy szódíj (ki hogy méri magát), a nyelvhelyesség, szépírói készség pedig nemhogy utolsó helyre, de kiszorul. Így lesz a nem klasszikus, de jónak ígérkező kortárs regényből ponyva, de legalábbis nyögvenyelősen befogadható valami. Sajnos. Amikor erre ráébredtem, elkezdtem vadászni a magyar kortárs irodalmat. Nem a main streamet, bár isten látja lelkem, szoktam próbálkozni azzal is, hanem a bárkit, aki beleolvasás után jónak ígérkezett.

Így találtam rá Vág Bernadett Konyak és Margarétájára, amely egy elhülyülőben lévő öregasszony és egy helykereső kamaszlány története - szerintem egy tünemény, igaz, lehet, hogy sajnos egyszeri, mert az 'A nagy pasivadász' kifejezetten nagy csalódást okozott.

Aztán kíváncsivá tettek a könyvesboltok top polcai, meg a médiahiszti, és elolvastam a tiszakatákat - nem érdektelenek, de számomra nem letisztázott művek, hanem indulatból kiírt anyagok. Inkább rádiómonológként (ha van egyáltalán ilyen műfaj?), semmint regényként érezném a helyükön a könyveit.

Nagy kedvencem lett viszont a Terézanyu (Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!), melyet viszont nem a topok miatt vettem kezembe, hanem mert sok évvel korábban - és egyáltalán nem topként - megjelent Kábítószeretet című, magánéleti indíttatásból (öccs) megírt, drogosokról szóló riportkönyvét annó többször is elolvastam, annyira a helyén volt. Sajnálom, hogy azóta csak elvétve hallani Zsuzsáról, és olyankor is csak ígéret van a Terézanyu folytatásra, megvalósulásról nem tudok...

Szerettem még a szintén véletlenül talált Ruby című, nem lányregényként aposztrofált könyvet, Mátéffy Éva könyvét, mely 18-as karikával került a boltokba. Erről a szerzőnőről sem tudni azóta, amit sajnálok, de lehet, hogy ez az egyszeri megnyilvánulás - valósághűsége erről árulkodik - olyan mélyen önéletrajzi ihletésű volt, hogy valaki más életéről, fikciósan írni talán nem volna kedve/tolla.

Az abszolút magyar kedvenceim viszont régi férfiak: Szerb Antal regényei (Utas és Holdvilág, Pendragon legenda) és Csáth Géza novellái.