Könyvesbolt

Via's picture
A magyar könyvpiac egyetlen valódi nyertese a könyvesbolt. Na persze nem a kicsi, külvárosi, amelybe szökőévente tér be egy-egy vevő, hanem azok az óriás méretű, sokszintes könyvpaloták, melyek számot vetettek a magyar piac hihetetlen túlkínálatával. Ezek a könyváruházak úgy döntöttek, hogy előnyt kovácsolnak a bőség zavarából, és annyiféle kiadványt kínálnak egy egyébként egyre szűkülő piacnak, hogy ha az a vevő egyszer már betévedt, könyv nélkül biztosan ne távozhasson. A kockázatuk pedig csak annyi, mint egy óriási raktárnak, hiszen a könyvesboltok valójában azok: a bennük kínált könyveket - egy-két sztáríró kötetének kivételével - bizományba veszik át a kiadóktól. Így csak arra kell ügyelniük, hogy a kiadványok a polcokra kerüljenek és lehetőleg ne sérüljenek, illetve ne vigyék ki azokat fizetés nélkül. Mindehhez személyzetet kell fenntartaniuk, fűteniük és világítaniuk kell, tehát van dolog és költség, de mégis: az áruért csak azután fizetnek, hogy ők már eladták, tehát kerestek rajta. E tekintetben a kockázatuk 0, azaz nulla.

Így aztán az is érthető, hogy az egyes könyvesboltok nem igazán érdekeltek abban, hogy a kiadványokat gondozzák - érts ez alatt, hogy:
- a témájának megfelelő polcra tegyék ki azt;
- kitegyék egyáltalán és ne hagyják a raktárukban (a valódiban, mely rejtve van az olvasók szeme elől) porosodni.

És ez az oka annak is, hogy a kiadók, ha mégoly jó produktumot sikerül is tető alá hozniuk, csak a szerencséjükben, és nem a felkészültségükben bízhatnak. Ami nagy kár. Hisz ezáltal egyetlen kiadó sem arra törekszik, hogy minél jobb kötészeti minőségű, és minél erősebb tartalmú könyvvel rukkoljon elő. Hanem ha 'van esze', olcsó fordítóval fordíttat (gyengén), rossz papírra nyomtat (nem szívesen kézbevehetően), így törekszik minimalizálni a kockázatot, mely teljes mértékben az övé úgy, hogy közben a költségeinek realizálását jelentő könyvértékesítésbe egyáltalán nincs módja beleszólni.

Érdekes egy rendszer, az már biztos.