A jó könyv ritka, mint a fehér holló. Annak ellenére is, hogy itthon túlcsordul a választék, jóval több kiadvány kerül piacra, mint amennyit a piac elbír, de a mennyiség, sajnos nem generál minőséget. Sőt. Mintha a könyv is csak egy volna a fogyasztói társadalom termékei közül, a gyártók (könyvkiadók, nyomdák) profitmaximalizálásra törekedvén olcsó és gyors, tehát szükségképpen kevéssé kimunkált fordítást követelnek interpretátoraiktól, a nyomdák pedig - tisztelet a kivételnek - hát, sütnének inkább kalácsot...

Persze, amikor ritka jó könyvről beszélek, nem a klasszikusokra gondolok -  Szerb Antal Utas és Holdvilágja, Csáth Géza novellái, Ottlik Géza Hajnali háztetők-je, Marquez összes eddigi regénye vagy Dosztojevszkij Feljegyzések a holtak házából-ja - mit sem vesztettek zsenialitásukból. Persze őket (márhogy a külföldieket) kitűnű fordítók fordítják. De a kortárs könnyű irodalom. Na, az nehéz eset...

Azért akad jó könyv mégis - könnyűből is, nehézből is - csak kitartóan kell olvasni, és időben kell félbehagyni az olvasásra méltatlant, hogy legyen idő próbát tenni mással, s ha megvan, akkor idő az abban való teljes elmélyülésre.

Én most a könnyűekről írok, mert azokra vagyok ráállva. A gimnázium, egyetem alatt megvoltak a magvas nehezek, a borúsak (a Boris Vian-ek, a Salinger-ek, a Coctou-k, a Csehov-ok, a Shakespeare-ek - ez utóbbiak színésznek készülésem idején -, Joyce Carol Oates-tól a Luxusvilág, Az élet elviselhetetlen könnyűsége  Kunderától, az 1984 Orwell-től, a Hidegvérrel Capote-tól, az Üvegbúra Sylvia Plath-tól). Mostanában azt keresem, ami könnyűségében tartalmas. Szeretném magam közelebb érezni az élethez, mint a halálhoz, meg aztán jobban értékelem, ha valaki könnyű témáról tud fajsúlyosat szólni, mint ha nehéz témáról ír bármiylet, merthogy a nehézről könnyebb írni fajsúlyosat, hisz a téma már maga is az. Meg azért is keresem a könnyű-tartalamsat, mert közelebb érzem a valósághoz az ilyet, márpedig engem nem érdekel senki világfájdalma - miért is érdekelne? -, az ember önismereti vágyból olvas, és a magam szenvedésésnél jó ideje már jobban érdekel a magam öröme. Nyavajogni könnyű, olyat írni, ami segít, ami előre vosz, ami impulzust ad, na az már sokkal nehezebb. Szerintem, most ilyen a jó könyv.

Könnyű könyv, melyet az utóbbi időben a fentiek miatt félbehagytam:

Fejős Éva: Bangkok, tranzit

Félbehagytam, mert:
- minden fordulatát előre tudtam;
- a szereplők számomra nem voltak hús-vérek és ezért nem is érdekelt a sorsuk;
- mert a Nők Lapjára való tekintettel, meg mert naponta az arcomba tolták a Nyugati-pályaudvari plakáton, megvettem, és végigolvastam a Hotel Bali-t, és közben is, utána is azt gondoltam, biztos én vagyok a hülye és/vagy az első rész a Bangkok, tranzit jobb, azért lett bestseller a könyvesbolt hálózatok tanúsága szerint...

Sajnálom, de engem minden megareklámja, meg nőklapjasága ellenére untatott ez a könyv, ezért félbe is hagytam. Szerintem sem a Bangkok, tranzit, sem a Hotel Bali nem jó könyv.

Könnyű könyvek, melyek az utóbbi időben - akár minden előítéletem ellenére is - jónak bizonyultak:

Csaplár Vilmos: Pénzt, de sokat!

Egy a rendszerváltás előtt hirtelen meggazdagodó vendéglátós vállalkozó önvallomása - nagyon hiteles és nagyon pontosan mesél a korabeli viszonyokról. Letehetetlen! Régi könyv, csúnya, giccses-fotómontázsos - amolyan '80-as évek stílusú - régi borítóban. De arról ír, ami van, volt, és úgy, hogy elhiszem, hogy érdekel, hogy elgondolkodtat. Éshát ez egy könyv dolga, nem? 

Christopher Moore: Vérszívó démonok

Ajándékba kaptam, és bár se a címe, se a - milyen fura! szintén montázsos, de már XX. századi - címlapja nem késztett volna rá, hogy magamtól leemlejem a polcról, mégis nagyon szerettem, mégpedig azért, mert úgy meséli el egy átlag lányból vámpírlánnyá váló vörös csaj történetét, ahogyan szerintem kell: a lény velünk együtt tanulja, és summázza, mit jelent az öröklét-filozófiája, meg az egyértelműen megélhető (jelen esetben erőből, gyorsaságból, halhatatlanságból) függetlenség-filozófiája. És minderről humorral - hangosan kacagtam nem egyszer -, az izgalom fenntartásához szükséges, valódi fordulatok felvonultatásával, de kb. vér nélkül ír. Senki ne gondoljon szörnyű szörnyek tombolásának részletes lefestésésre! Ez igazi lányregény. Már csak azért is, mert a történet természetéből adódó fikció-szerűsége ellenélre valós személyek, személyiségjegyek szerepelnek a könyvben, ezáltal átélhető, ezért visz magával.