Ezt én is mgerősíthetem: majdnem 3 hónapig voltam fenn fotó nélkül a randivonalon, és gyakorlatilag egy normális pasi sem jelentkezett. Akinek meg én írtam, az vagy nem válaszolt, vagy azzal kezdte, hogy küldjek magamról fényképet.

Pár hete eldöntöttem, hogy feltöltök egy képet. (Korábban azért nem tettem, mert kínosnak éreztem, hogya randivonalon nyomulok.) Azóta lényegesebben jobbak a tapasztalataim az ott beregsiztrált férfiakról. Úgy is mondhatnám, hogy egyik jobb, mint a másik, alig győzök válogatni.

És mindez csak egy fényképen múlt...

Akkor most részletesen.

Amikor regisztráltam magam egy társkeresőbe, azért tettem, mert
1.) épp nem volt pasim
2.) 1 évig éjjel-nappal buliztam és pasiztam, és úgy éreztem, jöhetne már valami komoly
3.) ismerkedtem máshol is (ha volt kivel :)), de nem akartam kizárni ezt a lehetőséget sem
4.) egy barátnőm épp akor pasizott be a neten
5.) még sosem próbáltam
6.) jó bilunak tűnt

'Természetesen' úgy gondoltam, h aki a neten 'kényszerül' ismerkedni, az csak lúzer lehet, ezért nem is számítottam komyol választékra.
De tévedtem. Már a regisztrálásom napján kaptam levelet olyan pasitól, aki nagyon is bejött. Ezen persze jól meglepődtem, de aztán a reglapokat, meg a fotókat nézegtve, megértettem, h a neten is csak olyanok keresnek párt (vagy szexpartnert?) mint a szórakozóhelyeken, vagy a suliban, munkahelyen. Csak nem szeretik a zajt, meg a füstöt, ezért nem járnak klubokba, és már régóta egy kis cégnél dolgoznak, ahol nincs nagy fluktuáció, viszont (már) nem jön be nekik senki.

Így aztán elkezdtem 'komolyan venni' a dolgot, és nem is bántam meg.