Van-e nőnemű lény, aki ne szeretne egy veszélyes, titokzatos és persze végzetesen vonzó férfi életében kivételezett szerepet betölteni, általa védve lenni gyakorlatilag minden helyzetben, hisz az illető férfi ereje csaknem korlátlan? A kérdésre adható egyetlen választ használja ki a Twilight film, talán gy kicsit jobban is, mint a könyv. Ettől lebilincselő, ettől lehetetlen (azaz újra meg újra megnézendő), miközben valójában átlagosra sikerült film. Komoly előnye, hogy vámpírmozisága ellenére alig folyik benne vér és a történetből adódód erőszakos jelenetek diszkréten kerültek celluloidra. (Érdekes, hogy a második rész, a New Moon - Új Hold - regény megfilmesítéséhez éppen azért váltották le a rendezőnőt, Catherine Hardwicke-ot, mert azt remélik, az amerikai pités Chris Weitz akciódúsabb folytatást forgat. Hát, én nagyon bízom benne, hogy nem, mert a Twilight épp attól jó, hogy kevés az akció, de sok az érzelmi feszültség. Ez egy lányoknak szóló vámpírfilm, ne tessék ezt elvenni tőlünk!) A film egyébként - amennyire ez egy ilyen giga méretű regény esetében lehetséges - hűen követi a Twilight (Alkonyat) könyvet, időnként volt is olyan érzésem, hogy ezt a jelentet már láttam, miközben dehogy, viszont olvastam, és a látvány ugyanazt az érzést hozta elő, amit a könyv. Ez tehát azt bizonyítja, jó adaptáció. Ugyanakkor persze szeretni is kell ezt az ügyet, mert nincs az a castinger, aki ki bírja válogatni Edwardot mindenki teljes egyetértésére. Ha úgy vesszük, az enyém sem ilyen - fizikailag, de mert Robert Pattinson jó színész, képes eljátszani, hogy ő a tökéletes férfi, a jó modorú, magabiztos, szenvedélyesen szeretni képes mégis visszafogott sármőr, én hajlandó vagyok elhinni neki, és már enyém is a sztori.