Én-blog

Ez történt velem / így érzek / úgy gondolom

BÚÉK 2010!!!!

Elf Via 2010

Skorpió

A Webszerelem könyv főhősnője, Via, a Skorpió jegyében született a nyugati asztrológia szerint, sőt, interneten megtalált Társa is e jegy szülöttje. Ráadásul itt a Skorpió hava (október 24. - november 22.), ezért arra gondoltam, illene ide egy blogbejegyzés erről az ambivalens érzéseket kiváltó jegyről. A szkeptikusok nyilván ne olvassák tovább (ahogy valószínűleg már abba is hagyták), aki viszont találkozott már 'igazi Oroszlánnal', 'egy az egyben Vizöntővel', 'tipikus Skorpióval', tehát aki megtapasztalta már az asztrológia személyiségleíró képességét, az most sem fog csalódni. Főleg, mert e sorok írója - nahát, micsoda véletlen! - maga is a Skorpió havában jött világra. Így hát aki csupa rosszat kíván olvasni e rettegett jegyről, annak nem talált, aki viszont kíváncsi a szokásos jellemzés autentikussá lektorált változatára, annak bingó!

Ajándék

A tökéletes ajándék nem az, amit az ajándékozó adna szívesen, hanem az, amit az ajándékozott kapna szívesen. Az ajándék elárulja, mit gondolok az ajándékozottról (szerintem mi az ami hozzá illik, ami őt érdekli), és arról is 'fecseg', hogy milyen vagyok én, az ajándékozó (milyen az ízlésem, neme mi tetszik, engem mi érdekel). Az ajándék kényes ügy, mert a jó ajándék megtalálásához ismerni kell az ajándékozottat, de nem csak úgy általában, hanem aktuálisan, figyelni kell ár, miről beszél, mit néz meg hosszasan mostanában. Ha konkrét vágyakat említ, az persze könnyíti az ajándékozó helyzetét, de legtöbbünk nem szokta megfogalmazni, de jó lenne egy kasmírpulóver, mert mondjuk vágyik rá, de úgy gondolja, nem engedheti meg magának, hát nem is mondja ki a vágyat. De kasmírpulcsit tapogatni az üzletben ingyen van, és ha észrevesszük, hogy ezt hosszan elmélázva, vágyakozó mosollyal teszi, biztosak lehetünk benne, hogy örülne, ha megkapná. Ha szeretnénk valakinek örömet adni ajándékozáskor - márpedig mi más lehetne az ajándék célja? - akkor ne csak az ünnepnapok előtt figyeljük ki vágyait, hanem egész évben gyűjtsük a kis elszólásait, mert azokból építhetünk majd ajándék-stratégiát, ha eljön az ajándékozás ideje.

In memoriam Michael Jackson (1958-2009)

Michael JacksonA Napraforgó Őrs őrsvezetője voltam... :) Az egyik gyűlésen (asszem, így hívták a mítingjeinket, melyeket délutánonként tartottunk az osztályteremben) az őrsöm tagjai megszavazták, hogy a soron következő kulturális program a Moonwalk című film megtekintése legyen. Így aztán el is buszoztunk , ballagtunk a helyi illetőségű filmszínházba, és meg is tekintettük a produkciót, meyben Jacko - hogy a figura bizarrságát jobban érzékeltesse - fehér ragasztószalagokat tekert az utolsó ujjperceire, a nagyujja és a középső ujja kivételével. E két ujj azért maradt szabadon, hogy védjegyévé vált csettintéseit gyakorolhassa.

Akkoriban többé-kevésbé mind Jacko rajongók voltunk. Az órák közti szünetek azzal teltek, hogy két osztálytársnőm eljátszották-énekelték az egyik videoklipjét. A produkció megunhatatlan volt: minden alkalommal kisebb tömeg gyűlt köréjük és tapsikolós ujjongással jutalmazták a látottakat-hallottakat. Persze, akkoriban még nem volt itthon MTV vagy VIVA, a klipeket szökőévente egyszer vetítették itthon, jól esett a felidézésük akárhányszor is...

A másik emlékem Jackson fénykorából, hogy Magyarországon jár, és a Vörösmarty téri Hungaroton lemezboltban (A Lemezboltban) a hanghordozók közt válogat. Az üzletből persze mindenkit kiküldtek, csak az övé volt a hely, de még így is szájmaszkot és kesztyűt viselt, miközben szerényen, szinte szemlesütve sétálgatott a polcok között, igyekezvén nem tudomást venni az óriási üvegkirakatra tapadó többszáz rajongói arcról, és a mögöttük egyre duzzadó, többezres tömegről.

Syndicate content